KISALFOLD.HU - 2017.07.24. 07:00 - Ihász Nóra
Egyedi CNC-marógépet gyártottak a győri Jedlik-iskola tanulói
˝Szinte átláthatatlan, mennyi emlékünk van a gép létrehozásáról˝ - mondták mosolyogva a Szák testvérek, akik az elmúlt másfél évben egy egyedi CNC-marógép legyártásán dolgoztak.
Három év van Szák Zsolt és Szák Mihály között, mégis nehéz megmondani, hogy melyikőjük az idősebb, hiszen mindketten ugyanakkora lelkesedéssel és a gépészszakma iránti elkötelezettséggel meséltek a közösen megtervezett és legyártott CNC-gépükről. A jedlikes fiúk megosztották lapunkkal, hogy milyen folyamatokon esik át egy szerkezet, mielőtt azt késznek tekinthetjük, s azt is, hogy milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt másfél évben. Hosszú nappalok és éjszakák munkája meghozta gyümölcsét: a szülők és a tanárok büszkék Zsoltra és Mihályra, akik saját vállalkozásban akarják kamatoztatni a tudás és a gépészet elegyét. Édesapjuk végzettségét tekintve szintén gépészmérnök, így tőle megkapták a kellő inspirációt, és a munkához szükséges biztatásokat is.
Estig az iskolában
„Sokat köszönhetünk Domonkos László igazgató úrnak, aki engedélyezte az iskolai gépek órák utáni használatát, és a tanárainknak, akiktől mindig kérhettünk szakmai véleményt. Az igazgató úr sokszor lejött hozzánk este nyolc óra körül, hogy megnézze: »élünk-e még«. A felügyelő tanárral együtt gyakran mi maradtunk legtovább a Jedlikben, arra is volt példa, hogy mi kísértük ki a portást a buszmegállóba" – mesélte Szák Mihály, aki két év múlva végez az iskolában – gépgyártás-technológiai technikus lesz a végzettsége.
Megtudtuk, hogy a projekthez mindketten kellettek: akkor tudtak lépésről lépésre haladni, amikor kisebb viták után
dűlőre jutottak, vagy amikor ismereteik kiegészítették egymást.
Ötletet adó tabló
„Az első lépés maga az elképzelés volt, majd utána következhetett a tervezés, mely minimum féléves munka volt. Közben készültem az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyre, így nem mindig volt könnyű az idő beosztása, de a ráfordított órák a második helyezésben mutatkoztak meg" – mondta Szák Zsolt, aki külön büszke arra, hogy a helyezésért kapott egyik elismerő oklevelet a Parlamentben, az Országgyűlés elnökétől vehette át.
S maga az ötlet hogyan született meg? – erre is kerestem a választ, s kiderült, hogy az egy ballagási tablóhoz köthető.
„Tavaly érettségiztem, s ketten elvállaltuk egy tabló elkészítését: a képek alatti neveket mi gravíroztuk bele a fémlapokba, s egy kis plakettet is legyártottunk az iskola logójával. Ekkor fordult meg a fejünkben, hogy ez a technológia, kisebb-nagyobb ráfordítással, otthon is használhatóvá tehető. Elemeztük az egész folyamatot, és láttunk benne lehetőséget egy otthoni vállalkozás indításához" – mesélte Zsolt.
Saját fejlesztés
Érdekes kulisszatitok, hogy a negyedik tervváltozat alapján készítették el a gépezetet, a verziók szerkezetükben tértek el egymástól, de anyagi szempontokat is figyelembe kellett venniük a változtatásokkor.
„Néhány alkatrészt az interneten rendeltünk, akár Amerikából vagy Kínából, de tárgyaltunk francia és német beszállítókkal is. Az elektronikus dolgokon kívül minden saját fejlesztés, a vezérléshez pedig a már meglévő Linux-programot dolgoztuk át számunkra használható verzióra" – hangsúlyozta Mihály. Majd hozzátette: „Szívvel-lélekkel dolgoztunk a projekten, akár 10 órán keresztül is rajzoltunk egyhuzamban. Fontos, hogy ehhez a szakmához odaadás kell."
Telefonnal világítottak
Az alkatrészek legyártása és megrendelése közben az összeállításé volt a főszerep. „A golyósorsó az utolsó héten érkezett meg Kínából. Ezt tetézte, hogy sérülten kaptuk kézhez: volt benne egy görbület. Szaktanárunk – kapcsolatainak köszönhetően – másnapra szerzett nekünk egyet, amiért a mai napig hálásak vagyunk" – emelte ki Zsolt.
A mobilises bemutató előtti utolsó éjszakán a viharos időjárás tovább fokozta az izgalmakat: elment az áram, így telefonnal kellett világítaniuk, hogy lássák, hova kell berajzolniuk a kábelek furatainak helyét.
Kitől kölcsönöztétek?
A testvérpár örömmel számolt be arról, hogy egy ilyen gép megszületésekor sok hibafaktorral lehet számolni, de ez mégis elsőre működött.
„Izgalom viszont volt még, nem is kevés. Március elejére terveztük, hogy teljesen elkészülünk vele. Tudtuk, hogy április közepén be fogjuk mutatni a Kísérletbazáron, a Mobilisben. A bazár napján, hajnali négykor tudtunk mindennel végezni, semmit sem aludtunk. Enyhén kicentiztük" – emlékezett vissza Mihály.
Az eseményen sok kapcsolatra tett szert a testvérpár, hiszen több tanár is ellátogatott a programra. „A kísérő tanárok és a látogatók között volt olyan is, aki nem hitte el, hogy mi készítettük a CNC-gépet. Volt, aki megkérdezte, hogy kitől kölcsönöztük. Ettől függetlenül, miután a működőképes gépet működés közben feltettük a közösségi oldalunkra, rengeteg ismerőst szereztünk, egészen Ausztráliától Amerikáig. Amerikából például egy volt jedlikes diák is gratulált a munkánkhoz" – mesélték mosolyogva.
Könyveket is írtak
A fiatalok nemcsak a gépészetben jártasak, a zene s a nyelvtanulás is közel áll hozzájuk, amellett, hogy a Mobilisban dolgoznak diákként, s ott látványos fizikakísérleteket csinálnak.
„Hat éven keresztül tanultam zongorázni, ha van időm, a mai napig leülök a hangszer mellé. Nyolcadikos korom óta pedig fotózom" – hangsúlyozta Mihály, aki jövőre fog érettségizni, szakági tantárgyból szeretne emelt szintű vizsgát tenni, és szeretne felvételizni a győri egyetem gépészmérnöki karára.
Zsolt pedig egy éve kezdett gitározni, s a jövőben a gépükkel szeretne egy hangszert legyártani. „Az angol nyelvi előkészítős osztály sokat hozzáadott a nyelvtudásomhoz, így könnyen megszereztem angolból a felsőfokú nyelvvizsgát, mostanában pedig otthon szoktam a németet és a japánt tanulni" – tette hozzá Zsolt, aki a Széchenyi-egyetemen tanul gépészmérnöknek.
A Szák testvérek sokszor részt vettek a Jedlik-iskolában zajló nagyinet – időseknek szóló internetes kurzus – munkájában is. Írtak két-két könyvet a nyugdíjas érdeklődők számára, akik a tablettel és a mobiltelefonnal ismerkedhetnek meg kezdő és haladó szinteken. „Segíteni szeretnénk abban, hogy az idősebb korosztály is értsen az újabb technológiákhoz" – mondták egyetértően.
Miket gyártottak eddig a saját CNC-gépükkel?
– ballagási ajándékot Zsolt tanárainak: különleges bortartót, névre szólóan
– fidget spinner-t, az új, s népszerű „ujjpörgettyű" játékot
– autólogót egy barátjuknak
– 3D-s női fejet
– Mihály névvel ellátott szerelemlakatot, és műanyag-táblát készített barátnőjének, Zsófinak
– egy év végi, műszaki rajz beadandót (Mihály írt egy programot, s egy tollat befogatott a géppel, hogy az rajzolja meg. A gravírozott formát pedig elkérte a tanára, s kirakta az irodájában.)
S mik a következő ötletek?
– Zsolt egy karkötőt, egy gitárt és egy japán sakkot szeretne le gyártani a közeljövőben.