Jedlik-ünnepség a szlovákiai Szímőn
Kétévente újra meg újra összegyűlnek Szímőn, Jedlik Ányos szülőfalujában a nagy tudós, bencés szerzetes tisztelői, az ő nevét viselő szervezetek, intézmények küldöttei. Iskolánkat a 2014. május 9-i ünnepségen Domonkos László igazgató vezetésével tanári küldöttség képviselte.
Barátsággal, szíves vendéglátással fogadtak; öröm volt látni a Szent Márton szobrával szép teret, bemenni az építészeti remek Jedlik-házba.
Az emlékmise, melyet Gyurcsó Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye magyar anyanyelvű híveinek lelki gondozásáért felelős püspöki helynök celebrált Jakab Christián görögkatolikus diakónussal együtt, az „ezt cselekedjétek” krisztusi tanítás jegyében fogant. Nemcsak emlékezni kell, hanem tenni, alkotni is, követni a példát; melyet Jedlik Ányos is követett hitben, elhivatottságban, a tudomány és a munka szeretetében. Jakab Christián diakónus a szentbeszédben Isten szavának meghallásáról szólt. „Igent mondunk-e Istennek?” – tette fel a kérdést. Érzékeny-e fülünk a finom hangokra, pl. a tücsök szavára, vagy csak a pénz csengését halljuk? Jedlik Istennek mondott igent, és tehetségét kiművelve kamatoztatta; azt a tehetséget, amelyet istenfélő családjából és Szímő községből vitt a világba. Fogékony, önzetlen, jó bencés volt, egyben magyar és hazafi; magyarul tanított és írt, a munka soha nem fárasztotta. Az ő példáját átadni az ifjúságnak, ez a szép feladat.
A szentmisét követő hangversenyen Varga Bach Helga operaénekes Monteverdi-, Cacconi-, Purcell- és Mozart-áriákat énekelt, Madarász Veronika kísérte csembalón.
Az ünnepség Lipcsei György templom előtti Jedlik-szobránál folytatódott.
Az Európai Unió himnusza, Schiller-Beethoven Örömódája nyitotta a műsort.
Bób János, Szímő polgármestere köszöntötte a vendégeket. A tudós, feltaláló szülőfaluja büszke nagy fiára, kötelességének érzi, hogy a magyarság e nagy egyéniségét bemutassa az országnak és a világnak. Jedlik megmaradt fiatalnak, hiszen egész életét diákok, fiatalok között töltötte; példaképük lehet.
Ünnepi beszédet Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja országos elnökségének tagja mondott. A történelmi folytonosságot és a vállalás szükségességét hangsúlyozta a bevezetésben. Majd egy sor Felvidékhez kötődő jeles magyar személyiséget – Jedlik Ányost, Czuczor Gergelyt, Batthyány Lajost, Jókai Móricot /sic/, Mikszáth Kálmánt, Madách Imrét – felidézve arról beszélt, hogy elhunyt nagyjaink a múltra emlékeztetnek, jövőnk érdekében azonban szükség van rájuk. A magyarság általuk, bennük őrizte meg azt az erőt, mely esélyt ad a jövőnek. Jedlik üzenete: egy kis faluból is el lehet indulni, még a világhír felé is.
Az iskola küldöttsége is elhelyezte a tisztelet koszorúját Jedlik Ányos szobra előtt.
A koszorúzás után tudományos ülésre került sor a Jedlik-házban.
Örömmel hallgattam a szóvivő bevezető szavait, ugyanis versidézettel kezdte, mégpedig a valamikori győri Fa- és Fémipari Szakiskola egyik diákjának, Kovácsy Józsefnek a verséből vett idézettel:
„Vannak pólusok, mik vonzzák egymást;
napok, éjek, korszakok, századok –
Vannak emberek, kik másért élnek,
Azok igazak, halhatatlanok! –
....
Jedlik Ányos, te voltál önképünk,
kinek nevét őrzik e kőfalak –
kik igyekszünk utad egyként járni,
minél nem lehet szentebb faladat.”
Farkas Iván, a Magyar Közösség Pártja alelnöke bevezetésében hangsúlyozta: a gazdaság alapja a tudomány, így a jólét alapja is. Szlovákiának, de Közép-Európa államainak is kötelessége, hogy az oktatásra, a tudományos kutatásokra a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát fordítsák, mint jelenleg.
Őt követően Varga Lajos, a Magyar Szikvízgyártók Jedlik Ányos Lovagrendjének elnöke a „Szikvíz, mint hungarikum” címen beszélt a nemzet kiemelkedő értékeiről, azok jellegzetesen magyar voltáról. „Magyar érték – világmérték” volt mottója előadásának, s a hallgatóságot is bevonva egy sor magyar híresség nevét, találmányát és jelentőségét idézte fel. Csak neveket sorolok; a cikk olvasói találják ki, miért váltak híressé: Bíró László, Szilárd Leó, Irinyi József, Gábor Dénes, Szentgyörgyi Albert, Puskás Tivadar, Neumann János, Simonyi Károly, Rátai Dániel, Goldmark Károly, Mihályi Dénes, Asbóth Sándor, Pávlics Ferenc, Rubik Ernő, Tallós József, Győrffy István, Galamb József, Csonka János, Jedlik Ányos, Pulitzer József, Losonczi Áron, Bródy Imre, Richter Gedeon, Kodály Zoltán… A fröccsöt a legeurópaibb italnak nevezte. Befejezésül Jedlik-érmet adott át Bób János polgármesternek; s egy Mayer Farkas bencés tanárról, jeles Jedlik-kutatóról készült érmet.
Minden évben beszámol egy, az előző ünnepségen Jedlik-díjat kapott személyiség. Most Lacza Tihamér beszélt arról, mit végzett az elmúlt két évben. Megjelent „A tudomány apostolai” első kötete, mely egyfajta szellemi hon-visszafoglalás. Számba veszi a szlovákiai településeket, és felkutatja az ott élt vagy onnan kikerült tudós magyar embereket, akik a Felvidék szellemi exportőrei. Kiemelte a szepességieket, az iglóiakat, lőcseieket, gölnicbányaiakat, de Mathiász Jánost is.
A Jedlik-díjak átadása felemelő eseménye volt a rendezvénynek, hiszen a szlovákiai magyar tudósok díja ez. A díjazottak:
Szanyi Mária matematika-fizika szakos tanár, néprajzkutató. Oktatott is, múzeumban is dolgozott, gyűjtött, kutatott. Közösségépítő ember, „Kincskeresők” címen mozgalmat szervezett. A laudációt követően arról beszélt, mennyire fontos, hogy a tanárok tudományt szerető nemzedékeket neveljenek.
Élesztős Pál gépészmérnök, egyetemi tanár a természettudományok díját kapta. Kutatási témája: a szilárd rugalmas testek mechanikája. Több mint hatvan kutatási programot vezetett, egyetemi tankönyveket írt. A laudáció után a „tudományos munkásság, mint életvitel”-ről ejtett szót, s arról, hogy kötelességének érzi a magyar tehetségek felkarolását.
Az ünnepség a Himnusz eléneklésével fejeződött be.
Mint az ünnepség részvevője, engedtessék meg, hogy személyesen szóljak a jedlikes diákokhoz. Jövőre, 2015-ben lesz Jedlik Ányos születésének 215. és halálának 120. évfordulója. Javasoltam az iskolavezetésnek, hogy 2015 legyen Jedlik-év, rendezvényekkel idézze fel az iskola a névadó életét, munkásságát. A napokban kézbe vettem Horváth Árpádnak A dinamó regénye c. könyvét – melyet Horváth Árpád lánya, Horváth Anikó dedikált számomra „Édesapám iránti tiszteletéért és munkájáért” szavakkal – s az jutott eszembe, mi lenne, ha a jedlikes diákok összefogva, az iskola névadója és a szerző iránti tiszteletből megjelentetnék ezt az 1944-ben kiadott könyvet. Bővebb, gazdagabb, mint A megkésett világhír. /Megjegyzem: Horváth Árpád születésének 100. évfordulójára Winkler Csabával monográfiát szerkesztettünk./
A mellékelt képre most figyeltem fel. A szímői templom apszisa, a kép hátoldalán Horváth Árpád feljegyzése: „A szímői templom fényképe, ahol Jedliket keresztelték. Érdekesség az oltáron lévő kép, amely Vaszary János eredeti festménye, és óriási az értéke.” Az oltárkép /Szent Márton/ ma már a mellékoltárnál van, a szigno: V. J. 1898.
Bizony, jó volna, ha a jedlikes diákok is bekapcsolódnának a jövő évi programokba, mindig találni valami újat, születhetnek ötletek; akár az iskola, akár Jedlik életével, munkásságával kapcsolatban. Várunk, várjuk.
Baksa Péter
