Dr. Holenda Barnabás Jedlik-tanulmánya a következőképpen fejeződik be: “Mi csak szellemünkben tudunk panteont készíteni nagy írónk, politikusaink, tudósaink emlékének. Ezek sorába kell, hogy méltó hely jusson Jedlik Ányosnak, a múlt évszázad csendben, önzetlenül dolgozó tudósának is."
Műszaki nagyjaink, Bp., 1967. Gépipari Tudományos Egyesület.
Hogyan gondoskodott a város a
jeles tudós és tanár emlékének a megörökítéséről?
Részben azáltal, hogy nevét adta a város egyik utcájának és oktatási intézményének:
- 1900-ban, halála után öt évvel neveztek el róla utcát. A javaslatot az a Kautz Gusztáv tanácsos terjesztette elő a közgyűlésen, akivel a díszsírhelyen egy sorban van az ő sírhelye.
- A Magyar Királyi Állami Gépipari Középiskola és Magyar Királyi Állami Textilipari Szakiskola 1941-ben felvette Jedlik Ányos nevét; abban az évben, amikor az iskola érettségit adó középiskolává vált. Igaz, a hatalom 1948-ban megfosztotta az intézményt a nagy tudós nevétől, de 1955-ben ünnepélyesen újra felvehette. Az iskola azóta is őrzi és ápolja Jedlik Ányos emlékét.
- Győr a város és a nemzet nagyjai között tartotta számon az itt tanuló, majd itt tanító, sőt első találmányait /forgony, szódavíz/ itt megalkotó fiát.
Jedlik Ányos 1895. december 13-án hunyt el. A belvárosi plébánia halotti anyakönyvébe jegyezték be. Különös, hogy állását az "áldozár" nyelvújítási szóval jelölték meg, ugyanis a szó nem vált általánossá a mindennapi használatban. A szülőhely, Szimő még Szémő megnevezéssel szerepel.
A december 14-i temetés egész napos tiszteletadást jelentett. Délelőtt 9 órakor a bencés templomban - ahol a holttestet felravatalozták - Acsay Ferenc mondott gyászmisét. Délután fél négykor Zalka János püspök szentelte be a halottat; a sírnál Fehér Ipoly főapát vezette a szertartást. Képviseltette magát a város és a Magyar Tudományos Akadémia is.
A halottat a régi, úgynevezett belvárosi temető bencés kriptájában helyezték "örök nyugalomra". Idézőjelbe tettem az örök nyugalom szószerkezetet, hiszen nem a belvárosi temető lett Jedlik Ányos végső nyughelye.
(A képet a pannonhalmi apátság fotótára őrizte meg.)
A régi temető a Győr-Budapest vasútvonal bal oldalán az akkori Lópróbáló tér, Marhavásártér (ma Bisinger József sétány) folytatásában helyezkedett el. Sajnos, ennek a temetőnek az emlékét ma már nem őrzi semmi, pedig - mint a későbbiekből kiderül - szép tervek voltak a sírkert emlékének megörökítésére.
Ahogy a város gazdasága fejlődött, ahogy a XIX. század utolsó harmadában egymás után születtek a gyárak - a vagongyár éppen a temető közelében - szükségessé vált a temető bezárása. Erről a közgyűlési határozat 1912-ben született meg. A bezárás idejét 1931. december 31-ében állapította meg. Ezt azonban többször módosították: 1942. január 31-ére, majd "bizonytalan időre elhalasztva." (138./1939. sz. közgyűlési határozat, 1198./1942. sz. ügyirat a levéltárban.)
A hozzátartozók az új temetőbe vihették hozzátartozóik maradványait.
A Szent Benedek-rend győri székháza 1935. május 21-én kelt levelében (Városi Levéltár-5738. /1935. sz. irat) jelentette be a polgármesternek, hogy az új temetőben a 299-303. sz. sírbolthelyet megvásárolta, és ott 20 koporsó befogadására alkalmas dupla családi sírboltot épít. Ide szállították át a régi, a belvárosi bencés kripta halottait
Az áttelepítésre 1935. augusztus 1-jén került sor. Mindkét Győrött megjelenő napilap - a Győri Hírlap augusztus 2-i, a Dunántúli Hírlap augusztus 4-i száma - tudósított az eseményről. Mindegyik cikk azzal fejeződött be, hogy Jedlik Ányos hamvait csak ideiglenesen helyezték el a kriptában, ugyanis a város díszsírhelyen fogja eltemetni.
A díszsírhely adományozásának a gondolata fokozatosan érlelődött a város értelmiségében. Ahogy közeledett a temető bezárásának időpontja, egyre gyakrabban szólaltak fel a lokálpatrióták - köztük dr. Petz Aladár kórházigazgató -, hogy a "boldog emlékezetű polgárokat, akik a város életében szerepet játszottak, érdemeket szereztek", külön tiszteletben részesítsék.
A város vezetése magáévá tette a javaslatokat, s 1933-ban létrehozta "az érdemes győri polgárok névsorának megállapítására szervezett bizottságot." 1934-ben a névsor elkészült, amelyet aztán a következő években többször felülvizsgáltak, módosítottak.
A Győri Hírlap két héttel a bencés kripta áttelepítése előtt a következőket írta: “Felújult a polgármesternek az a rokonszenves gondolata, amelyik a régi temető szép kápolnáját érintetlenül hagyja, a temetőt pedig emlékparkká alakítja át...Jedlik Ányos István maradványait ki kellene emelni a közös sírból, és a régi temető emlékparkjában külön ligetet alkotni a számára, amelyben kőemlék, kőurna őrizné emlékét." (1935. július 18.)
Az elképzelések, tervek 1939-re, 1940-re kristályosodni látszottak: (138./1939.-42./1940. sz.közgyűlési határozatok.) “A közgyűlés az érdemes régi polgárok elhelyezésére a Bisinger-kápolna körül jelöl ki helyet, és nevüket itt alkalmas módon megörökíti" - illetve "a város díszsírhelyen helyezi el az arra érdemeseket."
Markovics Sándor elkészítette a Bisinger-kápolna körül kialakítandó sírkert tervét is:
Sajnos, nem valósult meg. A II. világháború lelassította a munkálatokat. A főjegyző polgármesterhez címzett, 1942. április 28-án kelt levele még mindig csak összegezte a temető megszüntetésével kapcsolatos teendőket. A megörökítésre szánt harminc név után a következőket írta: "A felsoroltak közül Cruss Miksa lovagot, Dr. Kovács Pál írót külön elbánásban javasolom részesíteni, és kérem, hogy őket a város a köztemetőben díszsírhelyen helyezze fel a korábban exhumált Jedlik Ányossal együtt. Erre a polgármester úr ígéretet is tett."
Közben újjászervezték a díszsírhelyadományozó-bizottságot, s 1942. december 4-én teljesült sokak vágya: díszsírhelyet kaptak az érdemes győri polgárok. Mind a Győri Nemzeti Hírlap, mind a Dunántúli Hírlap tudósított az eseményről.
Ekkor kaptak érdemeikhez méltó elismerést: Jedlik Ányos, Karsay Sándor (és neje), Karpf Antal (és neje), dr. Kovách Pál (és neje), Cruss Miksa és Winterl Antal. A katolikus érdemes polgárok holttetemét Apor Vilmos, az 1945-ben vértanúhalált halt győri püspök szentelte be "nagy asszisztenciával. "Jedlik Ányos sírjánál dr. Bánhegyi Jób bencés redházfőnök, a tanári kar, valamint a tanulóifjúság imádkozott.
Dolgozatomat itt befejezhetném azzal, hogy Jedlik Ányos elnyerte érdemeihez méltó nyughelyét. Mégsem tehetem, mert két különös feltételezésről, elletve eseményről szólni kell.
Az egyik: Az utóbbi években többen kifejezték, hogy a város által adományozott díszsírhely csak jelképes, Jedlik Ányos hamvai továbbra is az 1935-ben épített bencés kriptában vannak. Ezt a feltételezést több bizonyítékkal vélik igazolni.
A következőkkel:
- Jedlik Ányos neve továbbra is ott szerepel az 1935-ben épített bencés kriptán.(Lásd fotó)
- Egy temetői alkalmazott azt állítja, hogy látta Jedlik Ányos koporsóját a bencés kriptában.
- A feltételezést erősítheti a temetésről szóló cikk azon mondata:"...a díszsírhelyek félig már be voltak hantolva."
Jedlik Ányos maradványait.
Melyek ezek?
- Az 1935-ös újratemetéskor a győri sajtó arról tudósít, hogy Jedlik Ányos holttetemét csak ideiglenesen helyezték el a közös sírhelyen, ui. a város díszsírhelyet fog számára adományozni.
- mind a levéltári anyag, mind a sajtó a halottak tetemeinek díszsírhelyre való szállításáról ír.
- A Halotti törzskönyv Jedlik Ányosnál megjegyzi: "Átszállíttatott a belvárosi temetőből." Tudjuk, hogy a belvárosi temető téves megjelölés, hiszen Jedlik Ányost az új temető bencés kriptájából vihették át, de az "átszállíttatott" szó jelzi, hogy a tetemet mozdították.
- Dr. Holenda Barnabás, aki ekkor a győri bencés gimnázium igazgatója volt, tehát “megélte” az újratemetést, a Műszaki nagyjaink (Gépipari Tudományos Egyesület, Bp., 1967.) c. kötetben a következőket írta: “Nyugvóhelye nem lett végleges. 1935. aug. 1-re virradó éjjel exhumálták az orvos szerint alig romlott holttestét, és a megszüntetett belvárosi temetőből az új szabadhegyi temetőbe, a rend sírboltjába szállították át. Néhány év múlva érckoporsója a város által adományozott díszsírhelyre került Győr város nagyjai közé...”
- Közvetett bizonyíték lehet, hogy a feleségükkel együtt eltemetettek nevénél megjegyzik a Halotti törzskönyvben: "Egy koporsóban fekszenek."
- Vajon Apor Vilmos püspök üres sírokat szentelt be?
A vitát csak a sírok feltárása és a holttetemek exhumálása dönthetné el. A Bencés Rend győri háza, a Városszépítő Egyesület és a Jedlik Ányos Társaság képviselőiből alakult bizottság 1997. december 11-én felnyittatta a kriptát. A kérdést azonban nem sikerült eldönteni, ui. a kriptát egy korábbi temetői rabláskor szétdúlták.
Az utókor emberében felmerül: Folytassuk-e a további - esetleg nagy költségekkel járó - kutakodást? Fontos-e tudni, hogy fizikai valóságában hol nyugszanak Jedlik Ányos hamvai? A történelmi hitelesség kötelességünkké tenné a végső tisztázást, de Jedlik Ányos iránti tiszteletünket ez a bizonytalanság nem korlátozhatja.
A másik esemény, amelyet úgy lehetne jellemezni: "bolhából elefántot csináltak." A Népszabadság 1977. július 22-i számában Vadász Ferenc tollából cikk jelent meg "A hajdani kegyeletsértés leleplezéséről" címen. Eszerint a békéscsabai Hiradótechnikai Vállalat Jedlik Ányos szocialista brigádja Győrbe látogatott, s lerótta tiszteletét a névadó sírjánál. A brigád tagjai észrevették, hogy a síremlék hátlapján egy asszony sírfelirata olvasható. Ez volt a kegyeletsértés.
Az új temetőben valóban felhasználták a régi temető legszebb síremlékeit. Jedlik kőoszlopáról elmulasztották letörölni az előző halott nevét. A városvezetés az újság 1977. szeptember 1-ji számában válaszolt is a "tiszteletlen feledékenység" korrigálásáról:...a téti ipari szövetkezetek szocialista brigádja elvégezte a szükséges munkát."
Ez Jedlik Ányos sírhelyeinek története. Síremléke ma is ott áll Győr város "érdemes polgárai" díszsírhelyeinek sorában: szerényen, tisztán; mégis ünnepélyesen, kifejezve emberi, tanári, tudósi méltóságát, s hirdetve: "Az igazak örökké élnek, és az Úrnál az ő jutalmuk."
Megjegyzés:A forrásokra hivatkoztam a szövegben. Felhasználtam még Grábics Frigyes A Jedlik-pályadíj c. dolgozatát. (Kézirat.)