Jedlik Ányos neve nagy tekintélyt adott a győri műszaki iskolának,
ahogyan a róla elnevezett csepeli gimnáziumnak és más hasonlóknak is.
Élettörténetét osztályfőnökünk, Dr. Horváth Árpád írta meg "A megkésett világhír" címmel. Könyvét tanárának, a Jedlik Ányos életművét felkutató Ferenczy Viktor emlékére ajánlotta.
Községünkben volt egy rőfös fia barátom és egy takácsmester ismerősünk. A rőfös fiúval együtt jártunk iskolában.
Előtte semmit, de amikor kikerültünk az iskolából, már sokat tudtunk a textiliparról.
Magas etikájú tanáraink arra is megtanítottak minket, hogy munkacéljaink tisztességesek legyenek, és azokat társadalmi érdekből vezessük le. (Hazánk fejlődő textiliparáért is dolgozunk.)
Szakiskolai képzésünkben előny volt a kiváló tanári és oktatói kar és az alapos műhelygyakorlat (heti 14 óra).
A gépiparosokkal közös tanárok révén jó matematikai, ábrázoló geometriai, géptani, géprajzi képzést kaptunk.
Szakiskolánk nagy hátránya volt a végzettek továbbtanulásának nehézsége.
Győri tanulmányaim befejezése (1948.) után munka mellett gimnáziumban érettségiztem, a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szereztem, később műszaki tudományok kandidátusa, műszaki dr., c. főiskolai tanár fokozatokat nyertem el.
Magántulajdonú szövödében kezdtem 1948-ban.. A Kistextnél, Goldbergernél, a Kőbányai Textilnél dolgoztam, technikusként, fonodavezetőként. Főtechnológusként 10 évig tanítottam a KMF-án és a BME-n.
A Könnyűipari, majd az Ipari Minisztériumban dolgoztam főmérnök, osztályvezető, főosztályvezető, miniszterhelyettes, államtitkár beosztásokban nyugdíjazásomig.
Szakiskolánkban megszerettették a textilipart és a tanulást, boldogultam vele, hálás vagyok érte.
Dr. Szabó Imre