1960-ban 34-en végeztünk közlekedésgépész szakon a Jedlik Ányos Gépipari Technikum IV/A osztályában. Igazgatónk Gergelyi Kornél, osztályfőnökünk Pálinkás László volt.
Jó közösséget formált a faluról felkerült és a győri kisdiákokból.
Érettségi után, mint általában a bankettek alkalmával, mi is fogadalmat tettünk, hogy öt évenként ismét találkozunk, és egy kis vacsorával egybekötve elmeséljük, kit hova vetett a sors.
Ezt be is tartottuk becsülettel az elmúlt években. A 2000. jubileumi évben elérkeztünk a 40 éves találkozóhoz.
Mivel 1971 óta ketten, Nagy Péter és Orbán Attila visszatértünk kedves iskolánkhoz, és azóta itt esszük a pedagógusok keserű - édes kenyerét, ránk várt a találkozó megszervezése.
Két hónappal előtte kiküldtük a körlevelet, hogy mindenki időben fel tudjon készülni és programját úgy alakítani, hogy részt tudjon venni e jeles napon.
A megszólítás "Tisztelt Fiatal Úr, Öreg Úr!" - ki minek érzi magát.
2000. május 19-én 17.00 óra előtt, mint diákkorunkban egymás után nyitottunk be az öreg iskola bejáratán. Némi tanácstalanság után a régi 8-as osztálytermünkben gyülekeztünk a feleségekkel együtt. Mint a káposzta, borultunk egymás nyakába. Érdekes módon szinte mindenki a régi helyét kereste. Közben megérkeztek szeretett tanáraink: Balogh Béláné, Pőcze László, dr. Kamarás Árpád, Farnady Ernő.
A forgatókönyv szerint névsorolvasás következett. Sajnos öten már nem lehettek közöttünk, és tanáraink közül is már csak négyen tiszteltek meg bennünket részvételükkel. Az elhunytak emlékére egyperces felállással adóztunk. Beszámoltunk társainknak arról, hogy felkerestük meghalt osztályfőnökünk és osztálytársaink sírhelyét, és virágcsokrot helyeztünk el. A megemlékezést videóra vettük, és bejátszottuk a zárt láncú televízión. Négy osztálytársunk igazoltan volt távol. Ki egészségi állapotára, ki külföldi tartózkodására hivatkozott: Krokker Mihály, Sipos Gábor, Sarmon Miklós, Szabó Gyula. Erről telefonon és levélben tájékoztattak bennünket. Mi tolmácsoltuk jókívánságaikat. Így négy tanárunk és mi 25-en emlékeztünk az elmúlt időszakra.
Behoztuk tablónkat és különösen a feleségek csodálkoztak az ifjakon. Videón bejátszottuk a 35 éves találkozón elhangzottakat, és kamerák előtt ezt kiegészítettük az utolsó öt évben történtekkel a katedránál. Nagy élmény volt hallgatni azt, hogy legtöbben kis unokájukra, Lukóczky Laci pedig 13 hónapos kisfiára volt nagyon büszke. (Nem kis teljesítmény, az igaz).
Az eredeti végzettséget alig páran gyakorolják. A rendszerváltás több társunkat érzékenyen érintette, hisz a munkanélküliség szele is megcsapott néhányunkat. Azóta már rendeződött helyzetük. Többen idős fejjel voltak kénytelenek váltani és újat elsajátítani.
Hogy milyen területekre kerültünk?
Pedagógus lett: Nagy Péter, dr. Molnár László, Orbán Attila.
Közülük a legszebb karriert Nagy Péter futotta be, hisz a Jedlik igazgatója lett, és ma is az. Annak az iskolának, ahonnét diákként elindult. Ilyen jelek voltak már nála korábban is. Munka mellett képezte magát töretlen szorgalommal. Sokat tett azért, hogy a Jedliket jelenleg az ország legjobb öt középiskolája között emlegetik. A világbanki képzés szakmai felelőse is az országban. Az országos tanulmányi versenyeken a legfényesebb érmeket évek óta mi tudjuk elhódítani. A Győri Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskolát mindenki ismeri szakmai körökben.
Dr. Molnár László a Soproni Faipari Egyetem gépelemek tanszékén dolgozik, Orbán Attila pedig Nagy Péter beosztottjaként a Jedlikben irányítástechnikát oktat. Szereti a kertészkedést, borászatot (bort nem), na meg a vadászatot. Az osztály fele mérnöki diplomával rendelkezik (gépész, villamos, agrár stb.) Doktorátust szerzett: Molnár László, Vankó Attila. A legtöbben győri nagyvállalatoknál dolgoznak és különböző bt.-k és kft.-k alkalmazottjai. Dr. Vankó Attila ENSZ diplomata lett. Megjárta Afrikát, szenvedélye a vadászat, sok értékes trófea birtokosa.
Kővári Zoltán BM alkalmazott volt, jelenleg nyugdíjas. Elmondása szerint nyugalma azóta van, mióta távozott a fegyveres testületből, többszörös nagypapa.
Szabó Gyula vendéglős szülőfalujában, Beleden. Örökölte édesapja szakmáját. Jelenleg panzióját bővíti.
Nehiba Ferenc Németországban végzett hegesztőmérnök, éveket dolgozott külföldön. Jelenleg a Sokoró Kft.-nél sikeres üzletkötő.
Nusser Károly agrármérnök, mezőgazdasági vállalkozó. A természet nyugalmat ad számára, ezt a szabadságot nem cserélné fel semmivel.
Sajnos többen közülünk rokkant nyugdíjba kényszerültek.
Az elmúlt negyven év nem múlt el nyomtalanul. Ha nem mondjuk is, érezzük, hogy itt fáj - ott fáj. A fiatalkori álmok ha nem is teljesültek be, de a végéhez közelednek.
Az ötvenes években büszke lehetett, aki a Jedlikben tanulhatott. Úgy látom, ez a kis csapat ezt meg is hálálta, hisz aki teheti, segíti az iskolát cégén keresztül úgy, hogy a szakképzési alap egy részét a Jedliknek utalja.
Hogy mit jelent a Jedlik név?
Itt végzett az osztálytársak gyermekeinek fele, akik szintén az iskola hírnevét öregbítik, mint szüleik, hisz szorgalmuk által felkerültek az iskola dicsőségtáblájára, így Papp Nándor, Nehiba Gergő. Nem lenne teljes a kép, ha nem tennék említést azokról a tanárainkról, akik hozzásegítettek mindannyiunkat a kisebb-nagyobb sikerekhez. Szerénységük, tudásuk példaértékű számunkra. Köszönet érte.
Az osztály jó közösség. A példás összetartásra jellemző, hogy bármilyen közérdekű esemény történik, vagy valaki segítségre szorul, a körtelefon azonnal működésbe lép, és egymás szolgálatára állunk. Hatan - Nagy Péter, Orbán Attila, Lukóczky László, Kovács Mihály, Szabó Gyula, Sipos Gábor - mivel sorstársak voltunk, kapcsolatunk azóta is szoros, a családok is gyakran találkoznak. Megalakítottuk a Jedlik Társaságot, amelynek az osztály döntő többsége tagja.
Sajnos az idő rövidsége miatt nem lehetett mindenkivel elmélyült beszélgetést folytatni, az azonban kiderült, hogy nincs elégedetlen ember köztünk.
Amikor tanulóim elégedetlenek, példaként említem társaim nyilatkozatait, szerénységét.
A találkozó jó hangulatban fejeződött be. Úgy táncoltak egyesek, mint 40 évvel ezelőtt.
Fogadalmat tettünk, hogy a továbbiakban nem ötévenként, hanem évenként fogunk találkozni.
Az 1960-ban végzett diákok nevében
Orbán Attila
