Kalocsai Lajossal és fiával, Balázzsal ülünk egy asztalnál, beszélgetünk.
Mindketten a gépipariban végeztek, az édesapa 1955-ben, fia 1980-ban.
Egy harmadik személy is ülhetne itt, Kalocsai Lajos nagyapja, ő ugyanis a Fa- és Fémipari Szakiskolában "locomobil - és cséplőgépkezelő tanfolyamot" végzett.
Balázs egy tatabányai multinacionális cég termelési igazgatója, mérnök, vegyipari és élelmiszeripari gépész, édesapja a Győri Vízügyi Igazgatóság főgépészeként ment nyugdíjba.
A riportban keresztnevükön nevezem őket.
- Miért éppen a gépiparit választottátok az általános iskola elvégzése után?
Lajos:A családban szinte öröklődött a gépipari érdeklődés, a fúrás-faragás, gépek szeretete. Nagyapámnak cséplőgépe volt, ezért is végzett gépkezelő tanfolyamot. Lakóhelyünkről, Hegyeshalomból többen jártak a gépipariba. Meséltek a műhelygyakorlatokról, kedvet kaptam.
Balázs: Én is szerettem szerelni, fúrni-faragni, én is érdeklődtem a gépészet iránt.
Lajos: Nem kellett Balázst rábeszélni, hogy a gépiparit válassza, maga döntött. Egyetértettem vele, ugyanis aki gépész akar lenni, válassza a gépipari technikumot, mert jó alapképzést nyújt, kedvező szakmai szemléletet, ami a munkában elengedhetetlen.
- Fontos a gépész szemlélet?
Balázs: Igen, csak megerősíteni tudom. A Budapesti Műszaki Egyetemen vettem nagy hasznát. Én belülről láttam a technikai eszközöket, azok működését, a technológiai folyamatokat, míg gimnáziumból kikerült évfolyamtársaim, sőt tanáraim nagy része is kívülről szemlélte azokat. Gyorsabban, könnyebben megértettem mindent, tudtam rajzolni, rajzot olvasni. Osztályfőnököm, Kóbor tanár úr és Nagy Péter igazgató úr nemcsak ismereteket nyújtott, szemléletet is formált.
- És a közismereti alapok?
Balázs: Erős iskola volt a Jedlik. Jó alapokat adott matematikából is, Oross tanárnő tanította, fizikából is, minden tárgyból. Általános műveltségünket is megalapozta. Ma is szívesen olvasok szépirodalmat.
- Igaz. A Városi Könyvtárban találkoztunk, ott kértelek meg a riportra.
Lajos: Jó hírű, erős iskola volt akkor is, amikor beiratkoztam 1951-ben a 22.sz. Kohó- és Gépipari Technikumba. Ekkor már nem viselte Jedlik Ányos nevét. Igényes és szigorú tanáraink voltak.
Osztályfőnököm, Szlavonits Ferenc jóindulatú volt, matematikát és fizikát tanított.
A műszaki tárgyakat oktató Ozora Ferencről, Papiról legendák szólnak. Amit fölírt vagy fölrajzolt a táblára, ma is előttem vannak, vissza tudom idézni. Széles látóköre, nagy olvasottsága volt. Az a hír járta, hogy a vagongyárból is hozzáfordultak tanácsért. Megkedveltette szaktárgyait, a gépelemeket és a műszaki rajzot. Nagy szemléletformáló volt.
Pőcze Ferenc műhelyoktató meglátta bennem a szakmai érdeklődést és készséget. Finom munkákat bízott rám, pl. horgászhorog készítését.
Szigorú, harapós ember volt Sántha János tanár úr, igényesen követelt. A vitorlázórepülést kedveltette meg a diákokkal, az osztályból is 6-7 tanuló vitorlázott.
Szívesen emlékezem Pálinkás tanár úr történelemóráira. Az 50-es években nehéz volt történelmet tanítani. Mindig sejtette az igazságot, a szöveg mögött rejlő valóságot.
Az iskola tanulásra nevelt. Bejáró voltam, Hegyeshalomból utaztam naponta Győrbe. A diákkocsiban - ilyen is volt - tanultunk, olvastunk.
- És a ma gépipariját ismeritek?
Balázs: A húszéves találkozón végigjártuk. Változott a profilja, felszerelése, gépei a mai ipar viszonyait tükrözik.
Kétségem is van: ugyanis a régi gépipari megtanított gondolkodni. Ebben például sokat jelentett a logarléc használatának elsajátítása; gondolkodásra, becslésre tanított.
Lajos: Ahhoz, hogy megismerjük a ma iskolájának szellemét, újra be kellene iratkozni. Mi szívesen emlékezünk az itt töltött évekre, tanárainkra. Az iskola által nyújtott szakmai felkészítés egy életre szólt.
 |
Kérdező: Baksa Péter