Iskola története

Iskolánk könyvtárának birtokában van egy KISZ-napló, melyet 1961. szeptember 1-jén kezdett meg a ma is élő Farnady Ernő tanár úr, mint tanácsadó, és Illés Csaba, mint KISZ-titkár.

Bevezetőjükben, a 3. oldalon meghatározták a naplóírás kettős célját: egyfelől rögzíteni kívánták az eseményeket, az iskola szervezeti életét és működését, másfelől segítséget szerettek volna nyújtani a későbbiekben helyükre lépő fiatalok számára. Nem mindenben automatikusan követendő példának tüntették fel magukat, hanem őszintén rámutattak arra, hogy eredményeik mellett hibáikból is tanulhat a jövendő nemzedék.

Sajnos, a napló vezetése 1963-ban abbamaradt ugyan, de céljukat most mégis elérték vele. „Újra felfedeztük”, és ennek folyamán rácsodálkoztunk arra a szilárd meggyőződésre, eltökéltségre, kemény küzdőszellemre, amelynek ideológiai háttere ugyan vitatható, de amely úgy, ahogyan a naplón keresztül az itteni tanuló ifjúság életében megnyilvánult: mindenképpen tiszteletre méltó.

Ugyanakkor hatvan év távlatából már történelmivé vált az a korszak, életforma, és a sok-sok, itt rögzített információ. Minden történelmi emlék felfedezése hordoz magában örömet, épp azáltal, amely szót a naplót megnyitó személyek is igen találóan alkalmaztak: „tükröződik” a múlt, jelen esetben a helyi diákélet a dokumentum lapjain keresztül, méghozzá nagyon is hitelesen.

Keletkezésének körülményeire a 79. oldalon találjuk meg a magyarázatot.  A KISZ Központi Bizottsága az 1961-62-es tanévre pályázatot hirdetett meg az összes középiskolai KISZ-szervezet részére, KISZ-napló készítésére. Iskolánk KISZ-szervezete 1962. június 15-én beküldte erre a pályázatra a naplót, és várta a folytatást. Mint itt írták, szeptemberben kissé poros állapotban hozták vissza a megyei KISZ-bizottságtól. Hiába figyelték a napló készítői az akkor hivatalos orgánumot, a Magyar Ifjúságot, nem lelték még az első ötven között sem a naplót. Csak utalnak rá, de valószínűleg az történhetett, hogy a megyei bizottságnál elakadt a továbbítás.

Magától a nagy hatalmú Berecz Jánostól érkezett viszont levél 1962. november 12-én: „Kedves Elvtársak! A rendkívül gazdag tartalmú, színes és eleven KISZ-életet tükröző naplótokat a KISZ KB 500,- Ft külön jutalomban részesíti jó munkátok elismeréséül.” Arról szemérmesen hallgat a napló, hogy ki és miként juttatta el Bereczék kezébe a művet, de jó szolgálatot tett az iskolának. A KISZ-szervezet fellelkesült a levélen, és Berecz János külön biztatta őket, hogy a következő tanévben is küldjék majd be – így hát boldogan folytatták tovább az iskola életének igencsak színes, kedves és igényes rögzítését, „tükröztetését”.

A napló 80 db, 34 x 25 cm-es, kemény lapból áll, melyek közül 75 tartalmaz szöveget, rajzokat, korabeli fotókat, üdvözlőkártyákat, képeslapokat, illetve még lepréselt, szárított nőnapi virágcsokrot is. A lapok eredetileg nem számozottak, de a feljegyzések többnyire időrendben követik egymást. Van, amelynek mindkét oldalán található szöveg, néhánynak azonban csak az egyik felén. A szöveg egy része írógéppel készült, más lapokon különböző személyektől származó kézírásos sorok olvashatók. Az igényesség, az esztétikumra és a rendezettségre való törekvés végig jellemzi az alkotást. Ezt a naplót mindenkori „krónikásai” igen nagy becsben tartották.

Kötése – visszaemlékezések szerint is – az iskola műhelyében készült, méghozzá nem kevés precizitást igénylő munkával. A táblák bronzból valók, az elülső kötéstábla az iskola akkori, domborított címerét tartalmazza nagy kiterjedésű középdíszként, amelyet körbevesz egy egyszerűségében is szép rovátkolt díszítősor. A táblákat és a gerincet 4-4 zsanér rögzíti egymáshoz. A külső borítás 36 x 30 cm méretű, a zsanérok elemei a gerincnél alsó és felső irányban is kimozdultak 3 mm magasságban. A borítón belül látszik, hogy magukat a lapokat hajlított acéllemezhez rögzítették, négy csavar segítségével. A kötéstáblák egyfajta kezdetleges „kapocs” által zárhatták maguk közé a könyv lapjait. A táblák belső borítása barnás, a bronzhoz igencsak hasonló színű műbőr, melynek szövetszerű hátoldala látszik ott, ahol a ragasztása már elengedett.

A lapok állapota korukhoz képest igen jó, bár sárgás elszíneződésük a savasodást jelzi. Épek, kártevők és penész pusztításától mentesek. A tartalom könnyebb, fotók segítségével történő feldolgozása és visszavezethetősége érdekében igen halványan, ceruzával megszámoztam az egyes oldalakat.

Tartalma igencsak változatos, és rengeteg benne a név, adat. Az előszó után, az 5. oldalon „Munkával, tanulással a szocializmusért” felirat jelzi a korabeli középiskolai KISZ-szervezetek mindenkori célját, a jelszó viszont kiegészül két rajzzal is. Ezt már csak a stílus és visszaemlékezők véleménye alapján állíthatjuk, de erősen vélelmezhető, hogy Várady Lajos munkái. Sajnos, ugyancsak nem tudhatjuk biztosan (egyelőre, de erre még deríthet fényt későbbi kutatás), hogy a naplóban itt-ott előforduló újévi üdvözlőkártyák, amelyek az iskola saját tervezésében készülhettek, kinek az alkotásai.

A bevezető és a jelmondat után a 7-10. oldalon részletesen bemutatják az iskola programját, célkitűzéseit. Ideológiai elemekkel kötelezően teletűzdelték ugyan, ám ezek a programok nagyrészt ma is, minden iskolában megszívlelendők volnának akár a tanulmányi munka, akár a szervezettség, a társadalmi felelősségvállalás, a kulturális és a sporttevékenységek vonatkozásában.

„Gyengébb tanulók tanulmányi eredményét fokozottan figyelemmel kísérjük és segítjük őket”, „harcolunk a hanyagság, lustaság, felületesség, a házi feladatok értelmetlen másolása ellen”, tanulmányi munkaverseny, önképzőkör, osztályok tanulmányi átlagának havonta történő kiértékelése is fontos feladat számukra.

„Harcolunk és betartjuk a pontos iskolába járást és a pontos órakezdést”, verseny indul a legkevesebbet hiányzó osztály címének elnyeréséért, szükség esetén diákbíróságot is alakítanak.

Saját sportpályájukat rendben tartják, részt vesznek a győri vidám park építésében, szervezik az építőtáborokat.

Olvasómozgalmat vezetnek „József Attila” néven, közös színház- és filmlátogatást szerveznek, osztályonként ankétot rendeznek, a klubdélutánokon szellemi vetélkedőt is tartanak, havonta megtanulnak egy új dalt (igaz, mozgalmit, de akkor is!), két iskolabált tartanak, saját tánczenekart szerveznek.

Mindezeken felül még igen sok vállalásuk volt, melyeket aztán kellő precizitással a későbbiekben felül is vizsgáltak, kiértékeltek.

Bár a napló időrendi sorrendben halad, tartalmaz 1961 előtti elemet is. A tervek utáni lapra (11. oldal) ragasztottak egy korábbi, 1960-ban készült, tréfás művelettervet a „technikusképzés technológiája” címmel. Itt az alapanyag az „emberke”, aki nyers méretét tekintve „jó nagy”, és „tudás semmi” állapotú felvételizőből eljut sok viszontagság után a végellenőrzéshez (a képesítő bizottság előtt), valamint a csomagoláshoz, mely „csomag” útja az iparba vezet.

Ezt eredetileg a faliújságra készítette 1960. szeptember 25-én Kátó Károly és Nagy Tibor IV. C osztályos tanuló. Nem tudni már, hogy a humoros hatást fokozó rajzok kinek az alkotásai.

A 12-13. oldalon egy hansági – szintén a napló megkezdése előtti időben zajló - építőtábor mindennapjairól tréfás elemekkel tarkítva tudósít bennünket Kugler Lajos és Törőcsik Lajos. Fotókat is mellékeltek a táborról, a munkáról, zászlófelvonásról, sportról, tábortűzről. Értesülhetünk arról, miként „lógta el” valaki, a kukoricák tövébe heveredve az egész napi munkát, de ezzel az ebédet is, illetve megtudhattuk, hogy energiatöbblet-levezetésként akkoriban pl. éjjel fél egykor, holdvilágnál focimeccset játszottak a fiúk.

A 14. oldalon újságkivágások sorakoznak 1961 októberéből, az iskolánk eredményeiről tudósító Kisalföld-hírek, -cikkek ezek.

A 15-16. oldal nagy eseményről: divatbemutatóval egybekötött szellemi vetélkedőről, majd táncról számol be, Marafkó László cikkével, és sok-sok fotóval.

Ezután kellő ünnepélyességgel (és háromoldalnyi terjedelemmel) következik az 1961. évi, „NOSZF”-ra emlékező ünnepi KISZ gyűlés, ismét sok fotóval, közéjük rajzolt ötágú, vörös csillagokkal. Az előírásnak megfelelően komoly mozzanatok között üde színfolt a háromtagú iskolai harmonikazenekar fotója, bár az ifjú művészek épp forradalmi dalokat adtak elő.

A 20. oldal a modellező szakköré. Itt a szöveg hátterébe rajzolt, égnek emelkedő, aranysárga HA LIT teherszállító repülőgép demonstrálja a szakkör szárnyalását is. Bemutatták eddigi eredményeiket hajómodellezésben és repülőgépmodell-építésben. Lelkesen fogadták az örömhírt, hogy tevékenységükhöz külön helyiséget kaptak. Az 1961-62-es tanévben vitorlázó, gumimotoros körrepülő, illetve hajómodellek készítésével kívántak foglalkozni.

A 21-22. oldalon az „”Ifjúság a szocializmusért” mozgalom nevében jelentkezik a IV. B. nevében Pethő Ottó KISZ-titkár. Két csoportban dolgoztak a mozgalom keretein belül, egymással is versenyezve. Érdekes, hogy milyen témákban szerveztek akkoriban előadásokat: „A német kérdés”, „Az ember szerepe a társadalomban”, de megjelenik időszerűségénél fogva az érettségi is. Megvitatták a munka szerepét a szocialista társadalomban – kíváncsi volnék, manapság mire jutnának a témával.

Az időszerű politikai kérdésekről vitatkozva a fő téma az SZKP XXII. kongresszusa volt, ahol Hruscsov elmondta híres beszédét a személyi kultusz felszámolásáról. Ennek örömére megtanulták a „Vörös Csepel” kezdetű mozgalmi dalt.

Kulturális téren nagyon igyekeztek, erről a Kisalföld 1961. november 17-iki cikkét is olvashatjuk. Jedlik Ányosra, Déry-Bláthy-Zipernovszkyra, Kandó Kálmánra emlékező, műszaki látókört is bővítő előadásokról kaphatunk itt tudósítást. Az önképzőkör diákjai készültek fel a témákból. Ezen a megemlékező előadás-sorozaton más győri iskolák tanárai és diákjai is részt vettek.

A Budapesti Nemzetközi Bélyegkiállításról tudósítanak a 23. oldalon a bélyeggyűjtő szakkör tagjai, akik Farnady és Pálinkás tanár urak vezetésével részt is vettek az alkalmon. A helyszínen lepecsételt borítékot, a kiállítás alkalmából kiadott bélyegeket is mellékeltek a tudósítás mellé. Kedvesen megkapó, amint sorolják a bélyegek témáit: „a munkásmozgalom nagy eseményei és alakjai, olimpiai bajnokok, a világ összes állatai…”, de szerepel itt űrkutatás is, és mindenekfelett a békevágy, amely a korszak kötelező ideológiai szövegén túl az örök emberi valóság része is.

Tolnai Béla műhelyfőnök, „az iparoktatás Nesztora” mosolyog örök fiatalon egy fotón, miközben leendő gépészeket oktat. A vele készült interjú szövege (24. oldal) igencsak megható, és ma is érvényes emberi értékeket tár elénk. Elmesélte, hogy a második világháború idején a gépműhelyt bombatámadás érte, a gépek vagy tönkrementek, vagy széthordták azokat – de 45 tavaszán, ponyva alatt mégis dolgoztak a tanulók, mert Béla bácsi jelszava az volt: „az életnek nem szabad megállnia”. Addig járta a szintén bomba sújtotta gyárakat, míg a kellő segítség össze nem gyűlt az iskola számára.

A másik jelszó: „a tanítványokkal együtt én is tanulok” nemcsak arra utal, hogy a technika gyorsuló fejlődése állandó önképzést követel, de olyan fokú alázatra is, amely csak igazi tanáregyéniségek sajátja.

A 25. oldal két eseményről tudósítja az olvasót. A klubdélutánokról szólva kiderült, hogy a IV. osztályok mindig saját, magas színvonalú zenekarral álltak elő, és ezzel városszerte növelték az iskola tekintélyét, hiszen a más intézményekből meghívott lányok hírét vitték a jó zenének. „Bárcsak minden úgy sikerülne, mint ezek az esték” – sóhajt fel az ismeretlen szerző. (Egy helyen azért a Tanú Virág elvtársának szelleme is felbukkan, bár nem szoknyahosszról, hanem táncmodorról kerül szó. Ezeken a táncdélutánokon ugyanis a napló megnyugtató szavai szerint „semmi kirívó nem történt, senki sem rázott és csörgött megbotránkoztatóan” – vagyis „a szexualitást meghagyták a hanyatló Nyugat ópiumának.”)

A december 11-iki KISZ-tagösszeírásról olvashatunk még itt. Ez is jól átgondolt terv szerint történt, az idősebb segítők karolták fel, oktatták tanfolyamon is az I. és II. éves titkárokat, segítettek közösen elhárítani a problémákat.

A 26-27. oldal az iskola KISZ-szervezetének társadalmi kapcsolatrendszerére világít rá. Saját tervezésű újévi üdvözlőkártya körül sorakoznak a számukra küldött jókívánságok. Küldők: az MSZMP városi bizottság titkára: Bittmann Ernő, a KISZ Győr-Sopron megyei bizottsága, az MSZMP Győr városi bizottsága, a Győr-Sopron megyei TST elnöksége, a Szolnoki Szamuely Tibor Általános Gépipari Technikum igazgatósága és KISZ-szervezete, a Lemezárugyár (közismert győri nevén „dobozgyár”), a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége, az Öntöde és Kovácsológyár, a Helikoni Ünnepségek rendezőbizottsága Keszthelyről, a „szomszédvár”, azaz a Hild József Építőipari Technikum, valamint a Művelődésügyi Minisztérium középfokú szakoktatási főosztálya.

A diákotthon (még nem kollégium!) életéről, terveiről szól a 28-29. oldal. Fő céljuk az volt, hogy elérik a kollégiumi szintet (ez majd csupán 1970-től valósul meg), és rengeteget próbáltak tenni érte. Ez időszakban a Kálvária úton volt a diákotthon, Simon Ferenc igazgató vezetése alatt.

Próbáltak javítani a tanulmányi eredményeken, amelyben a II. évfolyam járt elöl. Eredményeiket grafikonon is elemezni kívánták. A második félévben ki akarták hívni valamely másik, városi kollégiumot is tanulmányi téren.

A kollégiumi lét azonban az ő szemükben sem volt elegendő azzal, hogy „felkelünk, tanulunk, eszünk, lefekszünk” – így a kultúra, az önképzés, a társadalmi munka fontosságát is hangsúlyozták. Könyvtáruk van, amely működik, a sporttevékenység is szerves része életüknek (röplabdabajnokságot rendeztek pl.). Említi a szerző „ateista körüket” is, amely az iskola szervezetébe olvadt – vajon mit takarhatott, milyen témák foglalkoztathatták őket?

Munkatervük a következő elemekből áll: szocialista brigád címet kívánnak elnyerni, havonta szövetkezetti gyűléseket tartanak, mozilátogatásokat szerveznek, az eseményeket a szövetkezeti naplókban rögzíteni fogják, a hanyagokat eltávolítják a diákotthonból. Társadalmi munkában korszerűsítik a diákotthon villamosítását, színházlátogatásaik számát növelik, a könyvtárba új könyveket vásárolnak (ó, régi, szép, arany világ!), és havonta egy szépirodalmi művet elolvasnak. A tervek beváltásának garanciája a szerző számára abban rejlik, hogy nagy a kommunista öntudat, hiszen 110 diák közül 109 részt vesz az „ifjúság a szocializmusért” mozgalomban, és 104-en KISZ-tagok.

Felsőfokú technikusképzés lesz Győrött – hirdeti a 30. oldalra beragasztott Kisalföld-cikk. A helyi ipar igényeinek kívánt megfelelni az iskola, a Kohó- és Gépipari Minisztériummal karöltve, és szakmérnöki képesítést nyújt leendő hallgatóinak.

A nagy cikk mellett egy apró újságkivágás arról értesít, hogy az iskola sakkcsapata megnyerte a területi sakkbajnokságot, és az országos döntőbe készül, ahol a hat legjobb csapat méri majd össze tudását.

Ékes szabványbetűkkel és Lenin jelmondatával indul a 31-32. oldal: „Tanulni, tanulni, tanulni” című versenykihívás a II. B nevében, melyet Pethő István KISZ-titkár tett közzé, s melyre meg is érkezett a válasz a II. A és II. C nevében, Balogh János (?) és Kőmíves István KISZ-titkárok aláírásával, a második félévre vonatkozóan.

A II. B hét csoportra oszlik, és hetente kiértékelik, grafikonon is vezetik a csoportok feleleteinek átlagát.

Az egyéni vállalások teljesítését becsületbeli ügynek tartják.

A gyengébb tanulótársakat segítik.

A hiányzásokat a minimálisra szorítják.

Matematikai bravúrokat javasolnak a tanulmányi verseny értékelésére, és igyekeznek még azonos osztályzati kategórián belül is érzékeltetni az esetleges javításokat.

Gyula és az asztalitenisz, avagy Kovács Gyula II. B osztályos tanuló két fotója és egy rajzolt pingpongütő mosolyog ránk a 33. oldalon. Gyula megnyerte a megyei középiskolai asztalitenisz-versenyt, amiért szívből gratulálnak neki a naplón keresztül, és felkészítőjének, Pálinkás tanár úrnak az érdemeit is méltatják. Azonban egy jó szocialista diák mindenre figyel – Gyula tanulmányi eredménye az előző év végéhez képest egy egész jeggyel romlott, ezért kérik, hogy tanuljon egy kicsit többet és jobban, ne gondoljon mindig a „celluloid gömbre”.

A 34. oldal kedvesen megható. 61 évvel ezelőtti, lepréselt, szárított kis ibolyacsokor tekint rám, már alig-lila szirmokkal a zöld levélkék fölött. Mellette ott mosolyog az iskola KISZ-szervezetének saját tervezésű köszöntőkártyája nőnap alkalmából – a fotószakkör tagjai készítették az iskola diáklányai és női alkalmazottai részére.

A 35-36. oldal igencsak hivatalos ügyről tudósít: megtudhatjuk, miként dolgozták fel a KISZ KB irányelveit a középiskolai szervezetek munkájára nézve. Maguk az irányelvek is itt szerepelnek. Érdekesek az ebben megfogalmazott statisztikai adatok is. A fő cél ugyanis a középfokú képzettség, a középfokú műveltség elérése minél több ember számára – és akkoriban egy érettségi sokkal nagyobb súllyal esett latba, mint manapság, kb. egy mostani egyetemi alapszak elvégzésének szintjét jelenthette, ha ugyan nem többet annál. 1962-ben az általános iskolát végzettek 43 %-a iratkozott be középiskolába, ami már komoly fejlődésnek volt tekinthető. A szakemberképzés szempontjából sem volt lényegtelen, hogy milyen színvonalú a középfokú oktatás.

Természetesen nem hiányozhatott a szocialista világnézetre és erkölcsre nevelés, mint cél, de a tanulás minősége legalább ilyen hangsúlyt kapott.

Iskolai szinten felmerült, hogy a sportéletet, de különösen a kulturális tevékenységeket jobban fel kellene pezsdíteni, pl. irodalmi estet, szavalóversenyt tartani. (Aki ismeri az iskola 1945 előtti múltját, az az évkönyvek, értesítők alapján tudja, hogy önképzőkör működött itt akkor is, és nemcsak műszaki tudományok terén, hanem az irodalmi, illetve a művészeti élet felé is nyitottak voltak mind a tanulók, mind segítő tanáraik.)

Említik, hogy a sportkörök tevékenysége városi szinten kiemelkedő, de nem túl jó a kapcsolat a KISZ sportfelelősei és az egyes szakosztályok között, a KISZ sokszor nem értesül az eredményekről.

A modellezők és a bélyeggyűjtők tevékenységével elégedett volt a KISZ, a fotószakkör szerintük többet is tehetett volna az iskoláért. Az irodalmi, művészeti rendezvényekkel kapcsolatban többen jelezték, hogy nincs rá kellő igény, és még sokszor azok sem jelentek meg, akik beneveztek rá.

A tanulók kicselezésével próbálkozna egyik KISZ- vezetőségi tag. Elmondta, hogy a szellemi vetélkedő is azért sikerült jól, mert tudták a résztvevők, hogy utána tánc lesz, ezért pl. lehetne úgy irodalmi estet rendezni, hogy utána könnyűzenei bemutató legyen.

A 37. oldal mindjárt a tánc jegyében folytatódott, a „gépes bálra” szóló meghívóval, fotókkal a rendezvényről. Ugyancsak itt szerepel egy – a korra igen jellemző – meghívó az „ifjúvá avatásról”, melynek keretében kiosztották a személyi igazolványokat, és kultúrműsor zárta a rendezvényt.

A korabeli tavaszok nagy eseményének számító kulturális seregszemle (más néven forradalmi ifjúsági napok, illetve Győrben Kisfaludy-napok név alatt futó márciusi rendezvénysorozat) a témája két Kisalföld-cikknek a 33. oldalon. A sok dicséret mellett építő kritikák is szerepelnek itt. A Gépipari Technikum tánczenekara elismerést aratott. „Két gitárosból, tangóharmonikásból, pisztonosból és dobosból álló együttese egyre nagyobb népszerűséget vív ki magának. Ez történt ezúttal is; különösen bravúros volt a dobszóló. Ráadásként egy nyugati zeneegyüttest parodizált nagy sikerrel.” (Ezek szerint a közönség igencsak jól ismerhette azt a nyugati zenekart, ha értették a paródiát.)

A 39. oldalon ismét a diákotthon kollégiummá válási küzdelmeiről olvashatunk. Identitásképzés jegyében nagyszerű ötletük támadt: a kisebb tanulmányi szövetkezetek (8-13 fős csoportok a diákotthonon belül) nevet választottak maguknak. Ez eredetileg bármi lehetett, fogalom, személynév, tárgynév. A kollégiummá szervezésnél azonban követelmény volt, hogy mindegyik szövetkezet egy híres személyiség nevét vegye fel.

Külön névadó ünnepségeket szerveztek, vasárnap délelőttönkénti időpontra, fokozva az ünnepélyességet. (Vallási közösségekben ez a fő istentiszteleti szertartásnak szentelt idő.) Ilyenkor 2-3 szövetkezet került sorra, mindegyik ismertette és méltatta névadójának életművét, és kiemelte azokat a tulajdonságait, amelyeket példaként lehet kitűzni a szövetkezet ifjúsága elé. A következő kijelentés szinte mindig elhangzott: „Igyekszünk méltók lenni emlékéhez”.

Kisalföld-cikkek dicsérik az iskolát a 40. oldalon. A belső felújítással kapcsolatban jelzik a kultúrterem berendezését, illetve az új lakatosműhely és műhelyöltözők kialakítását, az épület világításának korszerűsítését. A másik cikk a Jedlikesek sportteljesítményét méltatja asztalitenisz, kosárlabda, kézilabda, röplabda, labdarúgás, torna, sakk, atlétika területén. A birkózásban is adtak ifjúsági bajnokot, evezésben pedig az ETO ifjúsági csapata nagyrészt közülük került ki. Mindezt úgy, hogy se valódi sportpálya, se tornaterem nem volt az iskolában.

Az utolsó, legterjedelmesebb cikk a felvételi vizsga izgalmairól szólt, ez a téma folytatódik a 41. oldalon is, kézírással készült, fényképekkel illusztrált beszámolóban. Akkor 3-4-szeres volt a túljelentkezés, magyarból, matematikából és rajzból kellett vizsgázniuk a felvételizőknek. A jelentkezőket a KISZ jókívánsága kísérte útjukon.

A fentebb már említett panaszok ellenére az irodalmi élet sem volt annyira „langyos” az iskolában. A 42-43. oldalakon ízelítőt kapunk Marafkó László munkásságából, aki ezekben az években volt intézményünk tanulója. Kedves vallomását ezekről az évekről nem a KISZ-napló, hanem az iskola honlapján jelenleg is olvasható írása adja.^[1] Mindenki tudta, szavaival élve, hogy „kakukkfióka” a leendő gépészek között, mert irodalmi pályára készül – de mégis határtalan szeretettel emlékezik meg iskolájáról, amely arra tanította meg, hogy szabad álmodozni, szabad álmodni – a végtelenről, a szabadságról.

A 45-47. oldal (szigorúan legalább három!) ismét a korszak obligát nagy ünnepére, április 4-re emlékezik. Maga az ünnepség igen jól megtervezett, szervezett műsor volt, szavalatokkal, hegedűszólóval, tánccal (utólagos, ceruzás kiegészítés szerint Balogh Béláné, a ma is élő Mónika tanárnő tanította be), versenyek eredményének meghirdetésével, tíz percig tartó vastapssal. Mi pedig gyönyörködhetünk a fotókban, és olvashatjuk a különböző versenyek nyerteseinek nevét.

A ballagás a következő téma (48-52. o.), hol humoros, hol igencsak elérzékenyült pillanatokat szerezve a mostani olvasó számára is. A város ballagó diákjairól szóló Kisalföld-cikk nyitja meg a sort, de iskolatörténeti szempontból érdekesebb a következő négy oldal, amely már a konkrét iskolai eseményekről számol be. Kedves fotó mutatja a művészi kidolgozású képet, mellyel a ballagókat köszöntötték (vajon nem Várady-alkotás volt-e ez is?), majd kacaghatunk a szakadó esőben is vidám ballagás részletei felett. A fotók, bár méretük elég kicsi, történeti értékűek – gépjárműtörténetiek is mindenképpen, de még 19. századi gőzgép is vonult a rendőrmotoros felvezetéssel haladó vidám ballagók között. Mivel mindez az 1-es számú országos főútvonalon zajlott (autópálya ekkoriban még a környéken sem lévén), kénytelenek voltak a menethez csatlakozni a külföldiek is, mert ilyen fontos úton nem lehetett leállítani a forgalmat.

Mindez „haszontalan maradt, de megérte” – írja a névtelen krónikás, mert az idős technikusok majd szívesen gondolnak vissza rá.

Igen hosszú, részletes és élvezetes beszámolót olvashatunk az 1962. évi májusi programokról, az 52-70. oldalakon. A kötelező május elsejei felvonulásról tudósít először a napló, majd a május 19-én rendezett, egész napos „majális”, azaz Ifjúsági Nap keretein belül letett, „Ifjúság a szocializmusért” próba részletei következnek. A sok, kötelező ideológia mellett a kulturált magatartás, az emberi jogok, a KRESZ, a helyi műemlékek ismerete, illetve túrázással kapcsolatos tudnivalók szerepeltek olyan témákként, melyekről igen komoly bizottságok előtt kellett vizsgázniuk a tízfős „járőrcsapatoknak” a város különböző pontjain.

Délután, mivel még maradt a tanulókban némi energia, a Bercsényi ligetben szerveztek sportmérkőzéseket az iskola csapatainak részvételével. Az esti programhoz a talpalávalót az iskola tánczenekara szolgáltatta, és itt hirdettek eredményt is, az első három helyezett járőr nagy örömére, akik jutalmul balatoni táborozáson vehettek részt. Az egész napos programsorozat a KISZ Városi VB elismerését is kivívta (71. oldal).

Az oldalon szerényen búvik meg egy apró cikk arról, hogy a IV. Győri Ifjúsági Bélyegkiállítást iskolánk 1. emeleti rajztermében (ma informatika-termek, amelyek a hátsó udvarra néznek) rendezik.

A kora-nyári időszak az osztálykirándulásoké. Így volt ez 1962-ben is, ahol képes, illetve írott beszámolók tudósítanak bennünket a III. B miskolci, a III. C tihanyi és székesfehérvári, több osztály budapesti kirándulásáról. „A gyengébbek kedvéért” vázlatos térképet is rajzoltak, hogy mindenki el tudja helyezni magában a meglátogatott településeket országunk területén. A 74. oldalon az I. C-ből Csirszka Konrád arról számolt be, hogy a kétnapos bakonyi kirándulás éjszakáján, éjfélkor szerenádot adtak a lányoknak, majd másnap hatalmas számháború után, zuhogó esőben csúszkáltak el a vasútállomásig. A II. C budapesti élményeiről a következő oldalon értesülhetünk Kőmíves István humoros tolmácsolásában.

A 76. és 78. oldal a IV. A és IV. C tablóinak adott helyet. A 77. oldalon pedagógusnapi köszöntés szerepel, Kovács József magyar szakos tanárt pedig külön is köszöntik abból az alkalomból, hogy kormánykitüntetést kapott.

A 79. oldalon a napló keletkezésének már a bevezetésben említett megfejtése olvasható. Itt kesereg a Megyei KISZ-bizottság nemtörődömsége miatt az ismeretlen szerző, és itt található Berecz János említett levele is, hírt adva mintegy jóvátételként a külön jutalomról.

Az 1962-es önkéntes ifjúsági tábor (hansági építőtábor) naplószerű beszámolóját olvashatjuk a 81-85. oldalakon. Július első két hetében dolgoztak itt a fiúk, Osliban volt a „törzshelyük”, a 82. oldalon lévő tréfás hirdetések szerint sörhiányban szenvedtek, tábori gyógyszerként a lúdtalpbetétet és a hashajtót ajánlgatták, valamint egymást biztatták arra, hogy lottózzanak, mert úgysem nyernek. Hiányolták a tábori kantinból a mirelit marhasóhajtást, a félliteres „ziherejsztűt”, és tisztségeket osztottak egymásnak, így pl. volt okleveles gibic, naplóvezető, kártyatulajdonos, éjjeliőr.

A fiúk a táborban ¾ 5-kor keltek, a napiparancs meghallgatása után 6-kor már munkába is álltak. (Jó munkájáért Balogh József tanár urat külön „ki is emelték”.) Eső esetén nem dolgoztak, de utólag be kellett pótolni az elmaradt adagot, így a lelkesedésük átmenetileg alább-alábbhagyott. Csak a sportesemények kezdetéig, mert akár röplabdáról, akár fociról volt szó, „ragyogó”, „kimagasló”, „fényes”, „fölényes” és „igazságos” győzelmeket arattak. (Asztaliteniszben már nem, ezt búsan jegyzi fel a krónikás.)

A munkamorállal azért lehettek gondok, mert a kiértékeléseknél a brigád először az 5., majd a 20. helyre került, de a hangulatot ez sem zavarta. Esténként filmeket néztek, fejelőbajnokságot rendeztek, de igazából el is fáradtak. Mint a krónikás megjegyezte: „az agyagos talajban igen nehéz csatornát ásni. Természetes, hogy elfáradt mindenki.”

Augusztusban a KISZ-tábor már vidámabban alakult Balatonfüreden. Erről hosszú, képeslapokkal és fotókkal illusztrált naplót olvashatunk a 87-94. oldalon, Tóth Péter „III. ill. IV. A” osztályos tanuló tollából.

A strandtól 2,5 km-re volt a szállásuk egy általános iskolában, de vígan legyőzték a távot, amikor fürödni indultak. Rácsodálkoztak egy szoborra, amely eléggé absztrakt volt ahhoz, hogy ne tudják eldönteni: struccot, kengurut, vagy darut ábrázol-e, és elszörnyedtek a balatoni árakon (egy limonádé már akkor 6,50-be került!)

A korai takarodó miatt berzenkedtek, mivel 9-kor nyugovóra kellett térniük, pedig ők twistelni szerettek volna a Grill-ben (ami viszont este 10-kor nyitott). Általában is izgatta őket a sok külföldi, főleg német vendég, és ha a Grill-ben nem is brillírozhattak, egyik, „Kefe” évre hallgató fiú a parton adta elő twist-számát, el is nyerve érte jutalmát: a német lányok elnevezték „Turistkönig”-nek.

Esténként változatosan foglalták el magukat: voltak, akik kártyáztak, voltak, akik össze is vesztek rajta, valaki gitározott, másvalaki Karinthyt fordított németre.

A német lányok továbbra is izgalomban tartották a fiúk fantáziáját, ezért hosszabb esti kimenőért cserébe hajlandóak voltak pl. egész délelőtt mozgalmi dalt tanulni, és nyilvános kézilabda-mérkőzést vívtak a füredi gimnazistákkal, amelyen nézőként ott voltak az említett lányok is. Sajnos, fiaink jól kikaptak, de aztán meg is próbálták magyarázni, hogy mert a pálya nem volt jó, stb… A német lányok azért nem voltak kegyetlenek, meghívták a fiúkat a saját búcsúvacsorájukra. Társasjátékot játszottak (a mieink nyertek), majd este együtt táncoltak.

Bejárták a környéket, a vagongyári üdülőben sok ismerőssel találkoztak, és statisztaként szerepeltek egy, a Magyar Televízió részére készülő, épp akkor forgatott balatoni riportfilmben. Egyikük fogadásból ruhástól beugrott a vízbe, melynek következtében pillanatok alatt nagy csődület verődött össze, így hát gyorsan el is tűntek onnét a fiúk, attól tartva, hogy a végén a másnapi újságok tán öngyilkossági kísérletről, vagy hasonlóról fognak szólni.

Az utolsó estén a kertmoziban „A három testőr” c. filmet nézték meg, hazafelé énekeltek a buszon, és segítettek egy bácsinak, akinek dicséretével zárta nagy szerényen a naplót a krónikásunk: „ilyen rendes fiúkkal még nem találkoztam”.

Sajnos, dátum nélkül, de valószínűleg 1962. szeptemberéből származó Kisalföld-cikkek sorakoznak a 85. oldalon. Egyik a tanulók kötelező szakmai gyakorlatáról szól, a másik a már beharangozott, és ebben a tanévben induló Felsőfokú Gépipari Technikum indulásáról tudósít. A harmadik ehhez kapcsolódva jelzi, hogy az írásbeli felvételi vizsgák már meg is kezdődtek matematikából és rajzból. A következő oldalon az október 6-án, szombaton tartandó ünnepélyes megnyitó meghívója szerepel.

Amint az előző tanév kezdetén, úgy itt is részletesen olvashatjuk a KISZ-szervezet iskolaprogramját a 97-100. oldalakon. A szokásos, obligát szófordulatok („hazánk szocialista alapjainak végleges lerakásához hozzájárulni”) mellett az előző tanév kiértékelése, illetve konkrét tervek megfogalmazása történt. A legfontosabbak (ebben a sorrendben): a tanulmányi munka, a rend és fegyelem, valamint a politikai tájékozottság növelése.

Bevallják, hogy az elmúlt évben nem sikerült eléggé felkelteni az érdeklődést, de nem adták fel.

Az iskola szervezeti felépítését részletesen tárgyalják, így megtudhatjuk, hogy 13 alapszervezet működött, felelős vezetőségi tagokkal. Munkájukat a 31 tagból és 4 póttagból álló iskolai KISZ-bizottság fogta össze. Ez legalább háromhavonta ülésezett. Az ülések közötti időben a végrehajtó bizottság látta el a vezetési feladatokat, és köteles volt minden bizottsági értekezleten beszámolni a munkájáról. Irányítása alatt a következő szakkörök működtek:

• sportkör
• modellező szakkör
• rádiós szakkör
• bélyeggyűjtő szakkör
• irodalmi szakkör
• fotó szakkör
• Rendező Gárda
• krónikás csoport
• dekorációs csoport
• fegyelmi bizottság

A tanulmányi eredmények javítása érdekében az előző tanévhez képest bevezették azt is, hogy minden osztályban a tanulmányi felelős az osztály minden tagjának előmenetelét 4-6 hetenként az osztály előtt értékelje. Ezen felül egyéni tanulmányi versenyeket hirdettek meg, különböző évfolyamokon különböző tárgyakból.

A fegyelem javításának előző évi eszközei mellé elhatározták, hogy felvonulások előtt menetgyakorlatokat tartanak, illetve ifjúsági őrjáratot rendeznek a vasútállomáson, moziban, szórakozóhelyeken és este a város különböző pontjain.

Kultúrmunkájuk nagyjából az előző évit követte, de erre a tanévre már csak egy iskolai bált kívántak szervezni.

A 101-102. oldalra egy olyan mérkőzésről készült rajz és beszámoló került, amely időrendben nem illik az eseménysorba, 1963. június 1-jére dátumozták. Ez az I. C és I. D közötti focimeccs volt, melyről a krónikát ketten írták (eltérő kézírással). A 103. oldal már ismét az időrendet követi, az országos ifjúsági labdarúgó-bajnokság októberi mérkőzéseiről szól.

Ugyancsak ősszel zajlott le a tanítás nélküli munkanap, melynek keretein belül a Rába-parton létesítendő röplabdapályához alakították ki a tanulók a terepet, a fotók tanúsága szerint nem is akármilyen munkával.

A közösségi szellemet, a társadalmi felelősségvállalást dicséri egy Kisalföld-cikk a 106. oldalon. Hetven diák jelentkezett hóeltakarítási munkára a KISZ szervezésében.

A következő két oldal szintén az iskola életéről tudósít. Fotókkal mutatják be az újonnan bevezetett tantárgy, a laboratóriumi gyakorlatok menetét, iskolánk esetében a III. évfolyam elektrotechnikai gyakorlatát. Olvashatunk Farnady Ernő tanár úr KISZ-kitüntetéséről szóló újságcikket, de cikk harangozza be az iskola József Attila-estjét is a költő halálának 25. évfordulója alkalmából. Ennek a meghívóját is mellékelték, a programból látható, hogy megszívlelték az előző tanévben már megfogalmazott tanácsot: a kultúrműsor mellé éjfélig tartó táncmulatságot is szerveztek.

December 4-én tartották a KISZ szervezet küldöttértekezletét, ezzel foglalkozik a napló a 109-114. oldalain. A KISZ-szervezet előző évi munkáját kiértékelve azt jónak találták, de további aktivitásnövelést szorgalmaztak. A vitában az osztályok képviselői fejtették ki gondolataikat. Különösen nagy gondot kívántak fordítani az osztályközösségek összetartásának kialakítására, valamint a diákotthon fejlődésére. Még mindig problémaként jelezték, hogy a sportszakosztályok „túl önállóak”, nem jut minden a KISZ tudomására. Volt, aki a lányok részére szeretett volna kézimunka szakkört létrehozni.

Jelent volt a Textilipari Technikum titkára, aki a szorosabb együttműködést szorgalmazta és átadta iskolája ajándékát (1949-ben innen vált ki az ő intézményük, ezért a szorosabb kötődés).

A határozatban is megfogalmazott komoly célkitűzések (tanulmányi eredmény fejlesztése, fegyelem, erkölcs, modern életre és fizikai munkára nevelés, a kultúra és a testnevelés iránti igény felkeltése) mellett a következőkben is megállapodtak:

„A KISZ munka legyen mindig színes, eleven, játékos, keltse fel minél több tanuló érdeklődését, hogy azok egyre több szórakozást, vidámságot, és kellemes időtöltést találjanak benne.”

Az 1963-as esztendőt ismét saját üdvözlőkártyával köszöntötte az iskola a 115. oldalon, majd vele együtt két oldalt ragasztottak tele a partnerek jókívánságaival. Így került ide a Déri Miksa Gépipari Technikum Igazgatósága, a Művelődésügyi Minisztérium, a Kisfaludy Károly Könyvtár, a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola KISZ szervezete és MOGAAC Sport Klubja, a Győri Szerszámgépgyár KISZ bizottsága, a Győri Épületanyagfuvarozó Vállalat, a Győr Városi KISZ bizottság, a Kandó Kálmán Felsőfokú és Középfokú Híradásipari és Műszeripari Technikum, a Bláthy Technikum Igazgatósága, a Győr Városi Testnevelési és Sporttanács elnöksége, a Győr-Sopron megyei Moziüzemi Vállalat, a Hazafias Népfront Városi Bizottsága, a Győri Repülőklub, a Lemezárugyár Győri Telepe, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyári KISZ VB.

Két újságkivágásból származó fotó és helyi készítésű eredetije szerepel a 117. oldalon, az utána következőn pedig az I. félév eredményeit ábrázoló, igen precízen megrajzolt tanulmányi grafikon.

A 119. oldal már a március jegyében köszönti a nőket, ezúttal nem lepréselt ibolyacsokorral, hanem színes üdvözlőkártyával, de itt láthatjuk az ifjúvá avató ünnepség meghívóját, valamint egy újságcikket, amely igen érdekes:

1963. március 24-én az Ifjúsági Házban rendeztek egy szellemi vetélkedőt, amelyen szoros eredmény született, iskolánk csapata egy ponttal maradt le az első helyezésről a Textilipari Technikum csapata mögött. Hanem az ellenfél egyik pontja nem volt igazságos, amit már a helyszínen reklamált a mi csapatunk és a közönség is, de ott nem foglalkoztak vele érdemben, sőt, inkább elutasították. A Kisalföld napilapot hívta segítségül Nagy Dezső, iskolánk IV. osztályos tanulója, az újság pedig megjelentette a kifogást, és továbbította a vetélkedő rendezősége felé.

A 120. oldal a kommunista idők elég ritka eseményéről: népszavazásról tudósít. Kissé visszaugrik az időben, ez ugyanis még 1963 februárjában történt. Az iskola III. évfolyamos tanulói társadalmi munkában segítették a szavazókat a Bartók Béla út 8. szám alatt lévő szavazóhelyiség megtalálásában (mely egy zegzugos folyosóra nyílt). Büszkén számoltak be róla, hogy ilyen társadalmi eseményen is részt vehettek.

Tolnai Béla tanár úr méltatására született a „Négy évtized fiatalon” című cikk, amelyet a 121. oldalra ragasztottak be a napló szerkesztői. A tanár úrral az előző évben is készítettek interjút, ez pedig már a búcsúzásról szólt: 1923 óta tanított műszaki tanárként, nyugdíjba vonulása idején pedig már sok éve műhelyfőnökként tevékenykedett. Munka- és emberszeretetét, a tudomány iránti alázatát tükrözi ez a megemlékezés is.

Újságcikk húzódik meg az oldal másik szélén is, de nem mellékes a hír, amit közöl: 1963 októberétől már nemcsak közlekedésgépész és gépgyártástechnológus, hanem hőerőgépész szak is indul a Felsőfokú Gépipari Technikumban.

Az 1963. áprilisi Kisfaludy-napok eredményeiről kétoldalnyi képriportban számol be a krónika: Horváth László egyéni szavalata, a tánczenekar, a fiú és a lány röplabda-csapat, valamint a kézilabda- és a focicsapat ért el dobogós helyezéseket.

A 124. oldalon lelkesen számol be egy meg nem nevezett osztály képviselője arról, hogyan készültek az általuk rendezett április 4-iki ünnepi műsorra, énekkarral, szavalatokkal, ünnepi beszéddel, dekorációval, mindenki megelégedésére.

A 125-126. oldal teljesen a röplabdáé, amely már akkor is, mint most, hatvan évvel később, Farnady Ernő tanár úr nevével fonódott össze. Fotó- és cikksorozat közli velünk eredményeiket megyei, városi szinten egyaránt. Az országos serdülő röplabda-bajnokságról egyenest a Népsport tudósítását olvashatjuk, itt a II. helyezést érte el fiúcsapatunk.

A ballagás jegyében teltek be a 128-132. oldalak, meghívókkal, tablókkal, a vidám és a valódi, a „komoly” ballagás képeivel. Ismét látható az iskola címerrel díszített teherautója, a felvezető motoros rendőrök, az orgonával, tulipánnal és gyöngyvirággal díszített gépjárművek, a biciklisek hada. Egy újságcikk említi, hogy két teherautó egyikén gépműhelyt, a másikon kovácsműhelyt állítottak fel. „Az osztályban nagy hangoskodás, a műhelyben szüntelen üllőcsengés volt.” Ebben a tanévben már leállították a diákok kedvéért a forgalmat is az ország első főútvonalán.

A kommunista időszak bármely részében felnőtt embernek ismerős képeket látunk a 133-134. oldalakon: levélváltás szovjet levelezőpartnerrel. Olvashatjuk (akik még ki tudjuk betűzni a cirill írást) Szvetlana levelét Andrejhez, általa küldött fotókat nemcsak Moszkváról, hanem a Fekete-tenger partján, Szocsi szomszédságában lévő Tuapsze üdülővárosról is.

A majális és az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom próbái, akárcsak az előző tanévben, ismét több oldalt igényeltek, hiszen a KISZ egyik legfontosabb megmozdulása ez volt a tanév folyamén. A 135-141. oldalig foglalkozik a napló az eseménnyel, precízen feljegyezve az összes csoport összes próbán elért eredményeit, fotókkal is dokumentálva a nap történéseit. Témáik, melyekben „megpróbáltattak”, a következők voltak:

I. évfolyamon:

• KISZ
• Kulturált magatartás.
• Emberi jogok.
• Állampolgárság, államigazgatás.
• Túrázás.

II. évfolyamon:

• MHSZ
• Közösségben élsz.
• Nézz körül a világban.
• Tudomány és technika.
• Atom az ember szolgálatában.
• Fiatal barátainkról. KISZ munka.

III. évfolyamon:

• KRESZ
• Esztétika.
• Fiatal barátaink. Kommunista világnézet.
• Városismeret.
• A szocializmus eszméje legyőzhetetlen.

A vége felé közeledő tanév fáradalmait egyfelől kipihenni törekedtek, másfelől növelték azokat az osztálykirándulások, melyekről a III. C, a II. B és a III. B küldött a naplónak színvonalas beszámolókat, rajzokkal, illetve fotókkal és képeslapokkal, szinte versengve egymással azon, hogy kié lesz a színesebb, kedvesebb tudósítás. A napló végéhez közeledve (142-149. oldalak) fel is pezsdítették ezek a beszámolók a kissé már szürkébe hajló, az előző tanév lelkesedéséhez mérten azért érzékelhetően fáradtabb, inkább kötelességből rögzített bejegyzések után az érdeklődést. Jól sikerült, élénk beszámolók ezek két, sőt: háromnapos osztálykirándulások eseményeiről.

A 149. oldal végén előrejelzés található az 1963 nyarán építőtáborba vonulni kész tanulók névsorával. Két brigád indult útnak a Hanságba: az „Acél” és a „Fűrész”. Reméljük, jól is teljesítettek, és legalább olyan hangulatos két hetet tölthettek „állomáshelyükön”, mint az 1961 és 62 nyarán dolgozó társaik.

Az utolsó oldal az év végi kimutatás, tanulmányi eredmények grafikonja az év végi jegyek alapján. Az iskolai átlag egyébként a félévhez képest két tizedet javult (3,08-ról 3,29-re), a legjobban tanuló I. C osztály is javított 3,55-ről 3,6-ra. Náluk nem történt bukás sem – akárcsak az első félévben. Az érettségizők mindannyian megfeleltek a vizsgákon.

Sajnos, a napló itt véget ért. Egyik mentora, megkezdője és szerkesztője, Farnady Ernő tanár úr 2023 augusztusában, miután értesült róla, hogy megtaláltam, behozott a könyvtárba egy újságcikket. 1965. február 17-én kelt, a Kisalföld hozta le „Naplójegyzetek” címmel. Itt az újságíró már ki meri mondani, hogy „a napló elfeküdt a KISZ megyei bizottságán”, de Berecz elvtárs biztató sorai nyomán új lendületet kaptak. 1963-ban (noha egy nagyon kicsit már érezni a lendület lassulását) tovább vezették és ismét beküldték az országos pályázatra. Ekkor az első 5 közé került a napló, 1000,- Ft jutalommal.

És itt vége is szakadt a lendületnek – aminek a cikk írója is csalódottan adott hangot 58 évvel ezelőtt. „Hol vagytok, lelkes KISZ-isták? Jertek, lányok és fiúk, jöjjetek vissza az iskolátokba, mutassátok meg a mostaniaknak: érdemes a KISZ-krónikát jegyezni.  – Évek múltán, egy-egy érettségi találkozón majd előveszitek, és emlékeztek a táborozásokra, a sok-sok kedves élményre, körülnéztek majd: hol vagy Tamburás, te víg kedélyű cimbora?”

2023 áprilisában diáknapot rendeztünk. Pár héttel előtte, február 20-án, véletlenül találtam rá a naplóra, érdekességek után kutakodva. A diáknap egyik eseménye a „Könyvtár kincsei” című kis bemutatóm volt, ahová kb. 20 érdeklődő diák érkezett, és a Diákönkormányzatból két személy eredetileg azzal a feladattal, hogy ellenőrizze: megjelentek-e itt mindazok, akik jelentkeztek a programra. És akkor megtörtént! Beleszerettünk a KISZ-naplóba! Egyik DÖK-ös lány és én egyszerre mondtuk ki az akkor felbukkanó gondolatot: folytatjuk!

2023 októberében megkezdtük az iskola Krónikáját. Lassan, de biztosan, néha döcögve, de akkor is lelkesen haladunk. Nem bízzuk magunkat csak a technikára, bár a száguldó Internet is nagy segítségünk a munkában – de a Krónika laponként készül, többnyire kézírással. Egyelőre hárman vállaltuk a munkát: Szák Alexa (9. D, az ő ötlete volt tavasszal a folytatás), Füredi Botond Szabolcs (12. B) és jómagam, de már ígérkeztek segítők.

Bevezetőnkben emléket állítottunk a bronz KISZ-naplónak, Farnady tanár úrnak, azaz mindannyiunk Ernő Bácsijának, és rögzítettük, hogy az eseményeket egyrészt a magunk épülésére írjuk le, „másrészt azért, hogy a jövő nemzedékének is legyen rálátása, hogyan is zajlott a sok verseny, diákprogram, miként teltek az iskola mindennapjai, legvégső soron pedig, hogy miért is volt büszkeség a Jedlikes lét.”

Garami Éva

könyvtáros

2023. október 30.

^[1] https://suli.jedlik.eu/iskolabemutatas/oregdiakjaink-volt-tanaraink/irok-koltok-az-iskolarol-es-a-varosrol/442-marafko-laszlo-mese-a-szabadsagrol